2012. április második felében a sportkörútra Skóciában került sor, amelyen három nyugati hajó vett részt 36-41 láb magasságban. Az utazás a skót szigetek legcsodálatosabb helyein vezetett át bennünket, és valóban hatalmas élmény volt minden résztvevő számára. Gyere, éld át velünk!
A skóciai vitorlázás mindig hatalmas élmény minden résztvevő számára, és ez az utazás meggyőzött minket arról, hogy Skócia egy hihetetlenül lenyűgöző és igazságtalanul elhanyagolt vitorlás régió. Az útvonal Skócia legcsodálatosabb helyein vezetett minket.
Az előrejelzés esőt, esőt és további esőt ígért. Az eső váltakozott napsütéssel és hideg idővel, de legtöbbször a kiváló látási viszonyok uralkodtak rajta, amitől igazán kitűnt a skót szigetek festői szépsége és zordsága. A kezdeti enyhe szellő a második félidőben erős északi viharnak adta át a helyét, így élveztük a kihívásokkal teli és nagyon hideg vitorlázást.
Elindultunk a Dunstaffnage kikötőjéből Skócia nyugati partján, Oban közelében, és az utazás első napján a Mull-szigeten található Duart kastélyhoz vettük az irányt. Lehorgonyoztunk az öbölben, és leszálltunk a sziklás földnyelv fölé magasodó vár alatt.
Április végén a kastélyt már bezárták a turisták elől, így csak sétáltunk és elindultunk Islay szigetére, ahol nyolc single malt whisky lepárló üzemel. Szombaton részt vettünk Laphroaig, Ardbeg és Lagavulin szeszfőzdék körútján, és természetesen whiskykóstolón.
Egy 200 éves szeszfőzde látogatása lenyűgöző és informatív. Megtudtuk, hogy a szigeten a whisky füstös, mivel a csíráztatott árpa szárításakor tőzeget használnak üzemanyagként. Az Ardbeg szeszfőzdében a túrát egy kiváló idegenvezető tette még kellemesebbé.
Az egész turné olyan volt, mint egy kabaré. A kalauz teljesen vidám volt, és a whiskygyártás egész folyamatát világosan elmagyarázó bemutatói néha kicsit veszélyesek is voltak. Például amikor fújólámpával tőzeget gyújtott meg egy faszobában.
Minden túra végén különféle helyi whisky kóstolására került sor, elmagyarázva a köztük lévő különbségeket. Islay szigetének 3500 lakosa van, és évente körülbelül 15 millió liter single malt whiskyt exportálnak.
Szombat este dagálykor elhajóztunk Islay-ből, és Mull szigete felé vettük az irányt a kis Iona szigetre, ahol Skócia legrégebbi apátsága található. 563-ban Columba ír szerzetes éppen ezen a szigeten szállt partra, és elkezdte terjeszteni a kereszténységet.
Az ókori bencés apátság teljesen felújított, igazán varázslatos hangulatú, a kis sziget fölé magasodó templomtorony jó messziről látható. Az apátságban élő hívők közössége a világ minden tájáról érkezett. Természetesen nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Ionában egy egyszarvú bárány is él, akit Baknak hívnak.
Ionától északra hajóztunk a Staffa-szigetre a nyolcszögletű bazaltoszlopokkal, majd onnan tovább a Treshnish-szigetekre fókákat nézni. Éjszakára folytattuk utunkat az Atlanti-óceán felé St. Kilda felé. Ez a kis sziget 50 tengeri mérföldre a Külső-Hebridáktól nyugatra fekszik, és több ezer éve madárvadászatból, halászatból, mezőgazdaságból és juhtartásból élő emberek közössége lakta.
Az ottani férfiak madarakat fogtak magas sziklákon, mezítláb mászták fel őket, és az évszázadok során a lábujjaik megnőttek, hogy jobban meg tudjanak állni a kis sziklás párkányokon. Darwin imádná ott, többször is :-)
St. Kilda szigete az első világörökségi helyszín Skóciában, és minden skót, akinek elmondja, hogy Kildán járt, különösen sokat utazott emberként tekint rád :-) Ez a kis sziget valóban nagy benyomást tett ránk, és mélyen emlékezetünkbe vésve.
Félkörben álló kis házak, fűtetős kőmenedékek, vaskori birkák, a megszokottnál kétszer nagyobb egerek, meredek sziklák, madarak ezrei – mindez visszarepít a régmúlt időkbe. Úgy tűnik, itt az idő egészen másképp telik. Valahogy lassabb.
Kildában éreztük a terrorizmus elleni küzdelem következményeit. Az útmutatóban azt olvastuk, hogy van egy kis étterem a szigeten, ezért megkérdeztük a sziget őrzőjét, hogy hol van.
Elmondta, hogy bezárták a turisták elől, mert egy katonai épületben található. Mivel fennáll annak a veszélye, hogy egy turista felrobbantja az éttermet, hogy elpusztítsa a katonai bázist, a turisták már nem mehetnek oda. Emiatt a terrorellenes háború miatt nem jutottunk be a kocsmába.
Kildából egy éjszakán át hajóztunk a Külső-Hebridákra, Lewis és Harris szigetére. Tiszta volt, hideg (nulla körül) és ellenszél. Az éjszakai út széllel szemben, motoron és kis fővitorlával elég nagy kihívást jelentett, de az éjszakai őrséget az északi fény jutalmazza, amely hihetetlenül fényesen égett az égen, egész éjszaka.
Zöld villanások futottak át, mint egy lézershow az egész északi égbolton. Később a helyiek elmondták nekünk, hogy április végén egy ilyen erős aurora nagyon szokatlan. Szóval szerencsénk volt.
A következő nap egészében többnyire Stornoway, a Hebridák fővárosa felé kanyarogtunk, ahol késő este szálltunk le. Másnap helyi busszal felfedeztük a szigetet, és meglátogattuk a Callanish-i kelta álló köveket, amelyek becslések szerint 5000 évesek.
A kövek hihetetlenül varázslatos atmoszférájúak, és minden folt más energiát sugároz. A középső legmagasabb kő köré épült kőkör energiaerősítőként működik. Innen egy vaskori faluba mentünk tovább.
Ez a falu a homokdűnék alatt rejtőzött, de egy része egy különösen heves vihar során előkerült körülbelül 16 évvel ezelőtt. Érdekes látni, hogyan éltek itt az emberek évezredekkel ezelőtt, és milyen gyönyörű az öböl, amelyet úgy döntöttek, hogy leélik az életüket.
Az előrejelzés másnapra ÉNy 40-50 csomó volt. Ideális feltételek Skye szigetére történő hajózáshoz. Hajnalban kihajóztunk Stornoway-ból egy nagy genovai vitorlával. Fokozatosan nagyon kicsi genoává redukáltuk. A szél 35-50 csomós sebességgel fújt, így élveztük a csodálatos vitorlázást.
Senki más nem vitorlázott, csak a három csónakunk egy kis első vitorla alatt Skye szigetére. Hetven mérföldet tettünk meg 10 óra alatt. Szilárd és izgalmas előadás volt. A Skye-szigeten megkönnyebbülhettünk igényes utazási tempón, és elkezdhettük élvezni a kikötői kocsmák kényelmét, időnként egy szigeti kastély meglátogatásával.
A Loch Alsh fjordjában megtekintettük Eilean Donan kis szigeti kastélyát. Ez a festői kastély szinte minden Skóciában forgatott történelmi filmben látható. Közvetlenül előtte horgonyoztunk le, és a gyors landoláshoz a főszerepet választottuk. Este délre hajóztunk Skye mentén, és éjszaka egy új kikötőben landoltunk Mallaigban.
A kikötő annyira új volt, hogy reggel megérkeztünk az ünnepélyes megnyitójára. Részt vettünk abban a fanfárban, aztán megtankoltuk az összes hajónkat. Amikor kifizették az üzemanyagot, a töltőállomáson értesített minket a srác, hogy Tobermoryban nagy ünnepség van, ahová tartottunk. Volt mire várnunk.
Sajnos a hajózás után véletlenül megemlítettem a legénységnek, és mindannyian közvetlenül Tobermoryba akartak hajózni. A kapitány hatalmának erejével azonban leszavaztam őket, és először behajóztunk Moidart gyönyörű fjordjába.
A fjord bejárata meglehetősen nehézkes, de ennek jutalma a régi Tioram kastély a fjord végén. A kastély romjainál landoltunk, amelyet tulajdonosa nem tudott helyreállítani, mert a Historic Scotland kormányhivatal megtiltotta neki. A tulajdonosnak romos állapotban kell tartania a kastélyt, hogy az ugyanolyan maradjon, mint az elmúlt kétszáz évben.
A kastély kapujában egy nagy tábla található, amelyen ez áll: „Ne lépj be”. Azok számára, akik figyelmen kívül hagyják és bemennek, egy keménykalap lóg a falon, hogy megvédje, ha valami a fejére esne. A kastélyon belül pedig létrák vannak a falakon, hogy a falakon való mászás kevésbé legyen veszélyes. Ez egy csodálatos megközelítés azoknak, akik figyelmen kívül hagyják a szabályokat.
Az esti órákban megérkeztünk Tobermoryba, Mull szigetének fővárosába. Amikor éjfél körül megérkeztünk, már javában zajlott a fesztivál, amiről meséltek. Az összes bár zsúfolásig megtelt, így nem tudtunk ellenállni annak, hogy kimenjünk, és megigyunk néhány italt csodálatos utazásunkra.
Végül ez volt a legigényesebb éjszakai őrség az összes stáb számára. A túlzott alkoholfogyasztás és a szerelmes helyi nők különösen veszélyes kombinációnak bizonyultak. Hajnalban kimerülten tértünk vissza a csónakhoz, attól tartva, hogy tengeri betegség fog el bennünket a kikötőben.
Az utolsó napon csak megpihentünk, kihevertük az előző esti mulatozást és visszahajóztunk a kiindulóponthoz, a Dunstaffnage kikötőhöz. Az út a végéhez ért, ami nagyon hideg volt, megerőltető, de egyben gyönyörű is. Néhányan rájöttek, hogy ez a fajta vitorlázás valóban nem nekik való, de mások biztosan máskor is csinálnak hasonlót.
Szerző: Jiří Zindulka
A skóciai hajók nem találhatók keresésünkben, és csak korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre. Ha önállóan szeretne Skóciába utazni, kérjük, forduljon közvetlenül szakemberünkhöz.
Felhívjuk figyelmét, hogy Skóciában a vitorlákat jobban meg kell tervezni előre, és általában csak korlátozott számú hajó és időpont áll rendelkezésre.